A citerafélék családjába tartozó hangszerek a világ szinte minden táján megtalálhatóak, gyakran egymástól nagymértékben eltérő méretű és formájú hangszerek tartoznak ide. A citerák fontos közös jellemzője, hogy a húrok a hangszertest felett húzódnak végig, nyakuk nincsen. A magyar citera eredetéről biztosat nem tudunk. A citera név már a XVI. században előfordult, de hangszer, illetve leírás csak a XIX. század második feléből maradt ránk. A magyar citera közeli rokonai a német nyelvterületen régebben népi hangszerként használt Scheitholt, a ma is használt francia epinette, a norvég langleik, a dán humle és a svéd hummel.A magyar népi citera különösen a XIX. század második felében és a XX. század elején volt nagyon közkedvelt. Az utóbbi húsz-harminc évben ismét népszerűvé vált.
A magyar citerát, régebben és ma is, a rendkívül nagy formai változatosság jellemezte. Mivel nem túl bonyolult hangszer, legtöbben saját maguk készítették vagy egy-egy ügyesebb készítő látta el a környezetét citerákkal. A régebbi citerák diatónikusak voltak, az újabbak egy második érintősorral kiegészülve kromatikussá váltak. Hagyományosan a citerajátékos egymagában játszott, ugyanúgy, mint a tekerős vagy a dudás. Citeraszóra - mely elég erős ahhoz, hogy egy szobát betöltsön - énekeltek, táncoltak, mulattak.
Citerazenekarok csak a XX. század második felében kezdtek kialakulni. A citerazenekarokban általában több citerás játssza ugyanazt a dallamot, oktáv különbségekkel hangolt citerákon. Néhány citeraegyüttes próbálkozik zenekari hangzás kialakításával és a többszólamúsággal is. Az, hogy ma a citera ismét nagyon népszerű, érdekes, szép hangjának és egyszerűségének köszönhető. Citerázni megtanulni könnyű. Különösebb zenei előképzettség és kimagasló zenei tehetség nélkül is, pár hetes gyakorlás után már élvezhetően el lehet játszani néhány dalt.
A CITERAJÁTÉK A citerázást könnyű megtanulni. A játékos az érintők (bundok, kóták) fölött húzódó dallamhúrokon játssza a dallamot, míg a többi húrt (kísérőhúrok) időnként vagy állandóan hozzá pendíti. Nem penget mindig minden kísérőhúrt, gyorsabb játéknál csak a dallamhúrokhoz közelebb levőket használja. A kísérőhúrok a dallam mellé egyszerű (bordun) kíséretet adnak, színesítik a hangzást, ugyanakkor ütemes megpendítésük a ritmust erősíti, kiemeli, és feszesebbé teszi.
|